Az élő víz titkai

Harminc, vagy negyven évvel korábban még alacsony ásványi anyagtartalmú vizet ihattunk. Akkor a négy-öt méteres kutakból, vagy a patakból kimert víz, ásványi anyagtartalomban minimálisan „feldúsult” esővíz volt! Mára a helyzetünk gyökeresen megváltozott.

csapviz

Manapság az ivóvizünket mélyfúrású kutakból vagy azokból a folyókból nyerjük, amibe a szennyvizünket is engedjük (!). Sajnos, egyik sem az a vízminőség, amire szervezetünknek szüksége lenne. Csapvizünk további hátránya, hogy a fertőtlenítés miatt klórral kezelik. A klór – mondjuk ki őszintén – idegméreg. Arra szolgál, hogy a vízben lévő „élő szervezeteket”, baktériumokat megölje. Vajon a fogyasztóik gondolnak-e arra, hogy a bélrendszerünkben nagyjából kétkilónyi emésztésünket segítő baktérium található és mi is egy élő szervezet vagyunk? Homokba dughatjuk a fejünket, hogy ne lássuk az igazságot, de badarság azt hinnünk, hogy ha ilyen vizet iszunk, akkor a klór nem lesz ránk hatással. Az Onkológiai Intézet egyik cikkében „csendes gyilkosnak” nevezi a klórt, mert néhány, az ivóvízben található vegyülete olyannyira agresszív, amely képes az emberi sejtek örökítőanyagaihoz (DNS, RNS) kapcsolódva mutációkat is előidézni. Az eredmény: a nyelőcső-, gége-, végbél-, tüdőrák, a Hodkins-kór, valamint a szívbetegségek megnövekedett kockázata!

A csapvizünk, a klór mellett, egyéb szennyeződéseket is tartalmazhat: szerves mikroszennyezőket, fenolvegyületeket, növény védőszereket, gyógyszerszármazékokat, és még sorolhatnánk tovább. Az ÁNTSZ csak néhány elem mennyiségét vizsgálja, a több mint 60.000-féle lehetséges szennyeződés közül. Sajnos, ma már egy komolyabb vízelemzés költsége elérheti az egymillió forintot, s könnyen beláthatjuk, hogy ehhez sem eszköze, sem forrása  nincs az ÁNTSZ-nek. Egy példa: a Növényvédelmi Kutató Intézet erre akkreditált laboratóriumokkal végzett vizsgálata szerint, melyet a Verőcei Polgármesteri Hivatal által felügyelt váci vízmű (DMRV), Vác és Verőce közötti Duna-kútja vizében, az összes növény védőszer vonatkozásában mért, majdnem tízezer százalékkal haladta meg a megtűrt maximális koncentrációt! 
Amit hivatalosan, a számvevőszék közzététele alapján tudhatunk, hogy például 1995-ben, országos átlagban, a vízminták negyvenhárom százaléka, a vízművek ivóvízmintáinak átlagosan negyven százaléka nem felelt meg az ivóvíz minőségi szabványnak.
A legrosszabb helyzetű megyékben ez az arány a vízművek mintáinál hatvan százalék feletti volt. Fontos tudnunk azt is, hogy ezek a vizsgálatok a hatvanezer szennyezőből csak néhány tucat elemet vizsgáltak.

duna

Tudjuk, hogy folyóink vízminősége az utóbbi évtizedek alatt jelentősen romlott, s így a folyók vízéből nyert vezetékes ivóvizünk is szennyezettebbé vált. Szakértők mondják: „a Duna vize mire Pestre ér, előttünk valamire már ötször felhasználták…”! Vajon mire figyelmeztetnek az újra és újra kirobbanó vízbotrányok (például: Esztergom, Dunabogdány, Nagytőke)?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.