A cikk szerzője Lévay Ferenc Zoltán
okleveles élelmiszeripari mérnök, víztechnológus
Az elmúlt években drasztikusan megnőtt azon gyerekeknek a száma, akiknek bőre érzékeny és allergiás tünetekkel bír. Ez abban is jelentkezik, hogy fürdés után szinte elviselhetetlen bőrviszketés gyötri őket. Sok szülő azzal keres meg, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni csemetéikkel, mert nem akarnak fürdeni, „pancsizni”, vagy tusolni, olyan elviselhetetlen számukra a viszketés, pedig mindenféle „kencét”, fürdető krémet, tusfürdőt kipróbáltak már. Volt olyan anyuka is, aki könnyeivel küszködve mesélte, hogy már ott tartanak, a gyereket csak 2-3 naponta tudja vízbe parancsolni, azt is erélyes győzködés, veszekedés árán. Hivatásomból adódóan – mint élelmiszeripari mérnök és víztechnológus – évek óta azt érzékelem, az előbb vázolt bőr irritáció effajta okai, és az avval kapcsolatos tények egyszerűen elkendőzésre kerülnek valami miatt az emberek elől.
Madách Imrét idézve: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” Az a foglalkozásom, hogy segítsem az embereket, a családokat. Ezért szeretném elárulni a tárgyalt problémakör okait. És remélem, ezért nem leszek sokak szemében Lucifer, ha már Madáchtól idéztem. De alapvetőnek tartom, hogy életünkben pici kortól kezdve elsődleges legyen minden téren a prevenció. Ha lehet, küszöböljük ki azokat a jelenségeket, amelyek hosszú távon problémákat okozhatnak az emberi szervezetben. Akár külsődlegesen, akár belül.
A fürdés utáni allergiás reakciók kialakulásáért az esetek jelentős többségében a vízben lévő irritáló anyagok a felelősek. Generációk óta mélyfúrású kutakból nyerjük ivóvizeinket. A szolgáltatott vízhez kapcsolódik egy szolgáltató vízvezeték rendszer is, a csőhálózat, amin keresztül az iható folyadék, lakásunkba érkezik. Általában nincs fogalmuk az embereknek arról, hogy hány kilométert “utazik” a víz, míg a csapjukig elér. Egy nagyvárosban akár több ezer kilométert is elér a vízvezeték. Tudni kell, minél nagyobb a rendszer, annál nehezebb tisztán tartani, illetve biztosítani a mikrobiológiai tisztaságot.
Miért fontos ez? Ahhoz, hogy a szolgáltató biztosítani tudja a víz mikrobiológiai tisztaságát, a szakemberek klórt adagolnak hozzá. Ez igen hatékony a vízben lévő baktériumok ellen, de egy terhelt, összetett és nagy kiterjedésű rendszernél komoly mennyiséget kell felhasználni a cél érdekében. Természetesen vigyáznak arra, hogy az aktív klór a jogszabály szerint meghatározott határértéket ne, vagy csak kevéssé lépje túl. Ehhez azt is tudni kell, hogy az aktív klór kimondottan irritáló a bőrnek, ezért is nagyon alacsony a törvény erejű rendeletben meghatározott klór szintje. Amiről bölcsen hallgatnak – talán nem is véletlenül -, az a tény, hogy a klór reakciója során többféle klór-származék keletkezik. Sajnos ezek az anyagok is szárítják a bőrt, irritáló hatásúak. Vannak köztük olyan összetevők, amelyek karcinogének, vagyis a daganatos betegségre hajlamossá teszik az emberi szervezetet. Ilyen például a THM (Trihalo-metán). Ez az ammónium-ion és a klór reakciójából képződik. Az utóbbi években ennek az anyagnak már mérik ugyan a mennyiségét a vízben, de sajnos generációk nőttek fel úgy, hogy ezzel a jelenséggel, mint ténnyel igazán senki sem foglalkozott. Le kell szögeznünk: annak érdekében, hogy mikrobiológialag tiszta vizünk legyen, nagy árat kell fizetünk. Sajnos a vízben lévő, keménységet okozó kálcium és magnézium is komoly bőrszárazságot, valamint allergiás tüneteket okoz. Ma hazánkban nagyon kevés olyan vízadó réteg van, amelyben kevés a kálcium, azaz a lágy víz. Vannak olyan lakott területek ahol az átlag 12-18-as német keménységfokhoz képest, 30-40-es keménységű a víz minősége. Ezeken a területeken hatványozottan jelentkezik a bőrirritáció.
A tüneteket okozó anyagok, szinte mindig egyszerre vannak jelen a szolgáltatott vizekben. A saját vízellátó rendszereknél – például a házi, fúrt kutak esetében – általában csak a kálcium okoz problémát. Hozzá kell tenni, hogy az általam elmondottak nem azt jelentik, hogy a szolgáltatott, vagy a saját kútjaink vize betegséget okoz, de van lehetőség sokkal jobb minőségű víz használatára is, amely a bőrirritáció megszűnéséhez vezet. Ha van lehetőség tehát, akkor miért ne élnénk vele? Miért lennénk magunk ellenségei?
És akkor a lényeges bevezető után, nézzük meg, mitől fogja jobban érezni magát a baba, fürdés közben és után. A megoldás már igen régóta ismert, és remélhetőleg egyre több anyuka gondolkodik el a következőkön. Magam is gyakorló szülő vagyok, három gyermek édesapja. A saját, gyakorlati tapasztalataim is alátámasztják a következőket.
Az aktívszén képes kiszűrni a vízből az aktív klórt és a klór származékait. A gyanta pedig ki tudja vonni a vízből a kálciumot és a magnéziumot. Tehát az aktívszén és a gyanta, amelyek segíteni tudnak bennünket. Ezek megfelelő technikai és gépesített használata biztosíthatja a megoldást. Általánosan, ha a vizet lágyítjuk, akkor a bőrirritáció megszűnik. Sajnos a vízszolgáltatók indokolatlan fennhéjázó büszkesége, néha már-már arrogáns viselkedése ezen megoldások iránt – ki kell mondanunk –, visszafogták az efféle technológiák elterjedését. Ma már olyan mérvű a technikai fejlődés, hogy azért szerencsére egyre több család engedheti meg magának az ilyen és hasonló víztisztító technológiák telepítését otthonába.
Lévay Ferenc Zoltán
okleveles élelmiszeripari mérnök, víztechnológus